Az egyik dolog, amit semmiképpen sem akartam kihagyni, az LFNS, vagyis a London Friday Night Skating. Brutál trip volt pedig vagy 17 éve korizok. Kölcsönöztem egy Rollerblade-et a és védőszettet a Blue Roomban, ami a starthelytől nem messze egy koris bolt, ahol persze szintén dolgozik egy magyar srác, meg japán, olasz, és mutatóban helyiek is akadnak :-).

Szal kilenc után pár perccel start a Hyde Park Cornernél, minden szöszölés nélkül, kb. 300 korissal indultam el, köztük 7-8 magyarral. Az egész menet a utakon zúgott végig, eszméletlen szmogban, de a gyilkos tempó miatt sok CO2-t, NO3-at és SO2-t vontunk ki a levegőből. Ehhez képest a Bajcsy-Andrássy zöld liget. A tempó 30 km/h ment közben, egy kupacba iszonyúan kell figyelni a többiekre, és egy idő után elképesztő a fíling. Szinte semmit sem látsz az aszfaltból. Csak a lábad érzi a gödröket. Nem látod a repedéseket. Csak az előtted száguldó hátát. A mozgásukból igyekszel kitalálni, mi legyen a következő lépés.

A pubok mellett ácsorgók bíztatnak, és nem néznek hülyének, vagy nem fikáznak, mint ahogy a legtöbbször Budapesten. Elszáguldok egy járdasziget mellett, ahol három nagydarab, soul-énekesnek látszó feka csaj áll, akik visítanak a gyönyörtől, hogy ott robogok több száz nyolckerekű, és a kezüket pacsira emelik, pacsizok, és visítok, közben pedig száguldva kerülgetem a csatornafedőket, az előttem haladókat - on the edge.

Ha megvan a félgagyi Rollerball c. film, vagy láttál már Red Bull Crashed Ice-t, akkor elképzelheted, milyen, amikor tölcsérbe érünk – leszűkül az út, és igyekszel mielőbb fékezni. Több kisebb baleset teljesen belefér, de azon már az én szemeim is fennakadtak, amikor két marshal – ők biztosítják a mentet – kapta el egymást és a járdán állók közé pördült az egyik – és állítólag most lazább tempóban zúztunk!

Nincs sok beszélgetés, mert mindenki a tempót igyekszik tartani, pár szót váltunk, amikor a menetet a marshalok megállítanak minket. Ilyenkor a leggyakrabban elhangzó kérdés, a „Where are you from?”

A csúcspont a Sohón átvágva következik. Transzvesztiták mellett elsuhanva azt látom, hogy a világ másik feléről ide szalajtott túristája nem az istenadta transszexuálisait fotózza, hanem minket. Van, ahol még felismerik az igazi értéket!