A nagy hajtás mellett a nagy semmittevés a másik legrosszabb dolog, ami velünk történhet. Most épp negyedik napja nincs semmi meló, mert a krumpli vegyszertartalma túl magas. Semmit nem tudni, hogy mikor kezdünk újra melózni, így ma benn voltam St. Helier-ben, hogy megnézzem milyen egyéb melók vannak, és hogyan lehet pecózni. Az eredmény bíztató, de az is lehet, hogy pár nap múlva visszatérek Hungaryba, de természetesen csak átmenetileg, hogy befejezzem a pszichodrámát, a terveknek megfelelően.
Hogy mennyire lélekölő a meló, és a sok szabadidő is, arra jó példa a lengyelek hétvégi aktivitása. Amikor Day Off van, akkor ők seggrészegre isszák magukat, minél korábban, annál jobb, így már szombaton reggel is merev részegen tántorgó polszkákba lehet botlani a barakkok előtt sétálva. Vagy épp a boltban látjuk őket, amint komoly szakértelemmel az arcukon válogatnak a megmaradt italkészletből. Kedvencük a £ 15-os Dukes vodka, amiből a múlt héten leitták a polcról a készletet.
Két lengyel traktorost az alkohol miatt basztak ki a melóból – nem sajnáljuk őket. Az egyik eleve nem volt szimpatikus, részegen agresszív lett és bemutatta a kétkezes széktörési technikát, amit az udvaron prezentált (kékes-lilás pólóban). Még jó, hogy Lambert nem látta. Amit viszont zokon vett az ősz hajú, egykori flower power figura, az az volt, amikor a két héttel korábbi buli után két traktoros nemcsak a tankban szállított naftát, hanem a fülkében is, a felvásárolt Dukesekkel vezetett, és valszeg még részegek is voltak. Röpültek is a faszba. (A képen az egyik kivágott traktoros Stesek, egy áldozat és Marcsiny látható.)
A múlt héten újabb két rovátkát karistolhattunk a veszteséglistára. Az ugyancsak komoly előkészületekkel induló party lélekölő sivársággal folyó italfogyasztását egy részeges kungfu harc dobta fel. Még pénteken meló közben egy szomszéd brigád társaságában diggeltük az anyagot földfelszínre, amikor kiderült, hogy nemcsak, hogy csajok vannak köztük, hanem még ráadásul lengyelek is a szomszédjaink.
Este már több, addig ismeretlen eredetű autó is feltűnt a barakkoknál, és ment a szokásos partyzás. Amikor átmentem a magyarjaink lakta Flat 1-be, akkor az ingerküszöbömet messze meghaladó jelenségre lettem figyelmes. Épp a lengyelek támaszpontja előtt, a Flat 4-nál jártam, amikor felpattant az ajtó, és az egyik lengyel gyerek, Janos repült ki rajta. Próbált megkapaszkodni egy közelben elhelyezkedő pólóban, és a lábait is igyekezett igénybe venni a manőverhez, de végül nem sikerült megfelelően koordinálni végtagjai működését. Lényeg, hogy kibaszottul elpicsázták, pedig baltával faragott arcához illő testfelépítéssel rendelkezik, csak hát az alkohol… (A baltaarc pedig szép csendesen vérzett.)
A sok ellentmondó híresztelésből kb. annyit sikerült összeraknom, hogy a Dukes megint lecsapott. 1. verzió: vki megkarcolta az egyik autót, 2. vki lehugyozta az egyik autót, 3. vki eltört vmt az egyik autón, amit annak gazdája zokon vett, és a járművén esett sérelmet kézitusában igyekezett kiegyenlíteni. Az ügy kicsit túlpörgött, és nem sokkal később megjelent Lambert, az egyik fia, Peter és a 90 kg-mal fekvenyomó Jayson is segített erődemonstrálni, a rendőrök mellett. Eredmény, két újabb lengyel fakereszt.
(Darek és Jayson nyomnak, Janos még nem vérzik.) Hogy őszinte legyek, magam is részt vettem már lengyel partyban, és az soha sem ér jó véget. Legutóbb, két hete, a traktorosok távozását elősegítő alkalommal sikerült kifejlesztenem az egyujjas technikát. Az italozás úgy történik, hogy az eléd tolt felesből kiiszod a Dukest, miközben köszöntöd a melletted ülőt, akinek egyenesen a szemébe nézel. Kis idő után ez már nem is olyan egyszerű. Kilöttyinted az utolsó cseppet, töltesz, és adod tovább a májba valót. A smucig lengyeljei gyakran kihagynak egy-egy körből, amit Csabi zokon vett, de én inkább örültem ennek. Végül szerencsétlenségemre, miután a Dukes elfogyott, már £ 12-os Kirovot vedeltünk. Néhány kör után az üveg aljáról még pont összejött egy felesre való, és a pohár előttem állt meg az asztalon. Viszonylag felkészült, sokéves egyetemi tanulmányokkal edzett májam van, és nem ijedek meg ilyen apróságoktól. Le is toltam a Kirovot, és éreztem, ez volt az este legsúlyosabb hibája. A szemeim figyelmeztetés nélkül azonnal lecsukódtak, de mindegy is volt, mert vizuális ingerekre momentán nem volt szükségem. Mindössze az asztalon felejtett jobb kezem mutató ujja volt az utolsó szalmaszál, amivel kapaszkodhattam, és az asztal széle az utolsó szalmaszál, amibe fogódzkodhattam (Jajj, de szép képzavar, ígérem, sok ilyet fogok még nektek faragni!).
Éreztem, ahogy súlyos másodpercek teltek el az életemből, miközben igyekeztem a tudatom felszínen tartani, és a méltóságom maradékát megőrizve próbáltam elég erőt gyűjteni ahhoz, hogy megmozduljak. Az idő végül úgy döntött, nekem dolgozik, és néhány perc múlva már sikerült lábra állnom. Éreztem, itt az ürítés ideje, de a célzott lövés leadásának nem láttam értelmét, így kinn az udvaron a krumplis ládák mellett könnyítettem. Széles, hastáncosokat megszégyenítő tekergés után elcsomagoltam a csomagolni valót, és úgy döntöttem ez az éjszaka most ért véget!
