hungariansurfer

Kísérlet arra, hogyan lehet egy tenger nélküli ország lakójából szörfös, nemcsak a neten... meg egy kis ez, az, főleg lila.

A Les Charrieres szelleme

2009.08.16. 01:41 bazsd

Hosszú hallgatás után ismét itt. A hely szelleme úgy tűnik, kikezdi kicsit az embereket. Ez persze nem igaz, egyszerűen csak a bezártság teszi, h a többség rosszul reagál dolgokra. Igen, köztük Brúnó is, volt egy pár kritikus napom vele az elmúlt két hétben, de erről olvastatok, ezzel nem untatok tovább senkit. De azt el kell mondjam, h asszem három napja volt, amikor nagyon közel voltam ahhoz, h másik szállodát, vagy munkahelyet keresek.

(Rob, az egyszemélyes zenekar)

Az izomparasztság magasiskoláját mutatta be ugyanis a kedves főszakács, és a seggében lógó yorkshire-i kis kuktája. Mostanra konszolidálódtak a viszonyok, de nem tom mér, ami azt jelenti, h bármikor megint behülyülhet a két pasas. Na, ilyen előzmények után beszélgettem Robbal, a zenészünkkel, egyrészt mert szinte mindig ráér, másrészt meg jó arc. 11-től 2-ig dumáltunk, és megfogadtam a tanácsát, nem lépek le, amíg nincs jobb, amúgy a management is érzékeli, h B. nem teljesen okés, de egy nyílt konfliktban, valszeg a kipít cserélnék le és nem a szakácsot.

Na, témánál vagyunk, nem akartam, de megint a melóról makogok. Csak hogy bekukkanthassatok a világ talán egyetlen fűszer nélküli konyhájának kulisszatitkaiba. A konyha itt elképesztő robot a kipínek, pedig hat éve csináltam már ilyet, és híztam is közben vagy 5-6 kilót. Most forró gőz csap a képembe a mosogató felől, forró levegő a tűzhely felől, ezerrel jönnek a dzsuvás, odaégett edények, és gyanítom, h fél perccel tovább maradnak a lángon a lábosok, mint kéne, amikor én sikálok. Ez nem paranoia, egyszerű következtetés, mer tom, h a másik srác nem gyorsabb nálam, tehát rengeteg függ a szakácsok hozzáállásától, ami mint tudjuk, velem szemben milyen. Szóval úgy izzadok egy-egy 3-4 órás szeansz alatt, h a seggem partján is csorog a veríték. Kicsit kicombosodtam, mint a korábbi képeken látszik, most nem vagyok 70 kiló, az ujjaim megvastagodtak, és állandóan valami sebesülést ápolgatok rajtuk. Legutóbb pont a kipí legfontosabb munkaeszközét, a jobb kéz mutatóujját érte komoly baleset. Szal néha nem tom, melyik a rosszabb, a krumpli vagy a konyha.

(Krumpli vagy konyha?)

Nagy mínusz a konyhának a két szakács miatt, akik szarba sem vesznek, miközben szétgürcölöm magam, és amúgy az én munkámtól függ az övék is?! B.-ról csak annyit, h ma, amikor Florin megkért, h egy kicsit toljam előrébb az evőeszközök mosogatását, ami nyílván azért volt, h előbb végezhessenek, akkor B. odajött hozzám, amikor F. már lelépett, h szarjak a román kispajtásom fejére, mert amúgy ő is leszarja, h mi van velem, és mér legyen neki jobb. Höhhh???!!!, Hát nem ismerős ez a mentalitás valahonnan? Egyébként leszarom, h F. mit gondol rólam, nekem nem attól lesz jobb, ha a pincérek is később zárnak. Mellesleg ők is meg tudnak szopatni keményen, ha akarnak.

A Robbal való beszélgetésem napján még a reggeli közben dumáltam Nadinnal, aki arról világosított fel, h mostanában valami változik a hotelben. Valamiféle vetélkedés van a különböző részlegek közt (takarítók, szakácsok, pincérek), miközben ezeknek együtt kéne mozogniuk, nem egymás ellen. Az okokról nem sokat lehet tudni, sztem nincs is konkrét oka, hanem az említett bezártság a hotelben. Én, amikor csak lehet, mozdulok kifelé. Tegnap voltam a Durrell Zoo-ban, utána meg átkavartam a Mont Orgueil kastélyba – híjjátok csak ogre szállásnak. Parádés. Mindezek a sziget keleti felén vannak, és főleg Gorey minifalu – ahol a vár van - elképesztően hangulatos, mint valami mediterrán plázs.

(A monacói kanyar Jerseyn)

Nagyon megerősített mindaz, amit Rob mondott, úgyhogy másnap, amikor még nem tom pontosan miért, de nagyon össze volt zuhanva, potyogat a könnyei, miközben pakoltuk a zenész cuccait a kocsijába, de konkrétumot nem tudok, csak sejtéseim vannak, pletyizni, meg most nem fogok.

(Na, milyen állat ez Bobby?)

Szóval a hely szelleme. Ugyanis többször emlegették a többiek, h konkrétan láttak szellemet a hotelben, főleg a sütöde (calvery) környékén, az étteremben, amit éjszakánként a félhomályban egyedül takarítok. Nekem még nem volt szerencsén szupernaturális jelenségek megtapasztalásához, de eleinte paráztattak. Főleg, ha az embernek rémlik, h a helynek egész a régmúltba nyúló története van. Talán csatatér volt, vagy börtönhöz tartozó kínzókamra, esetleg maga a vesztőhely?! A történet ennél eccerűbb. A nyomok 1623-ig vezet vissza, ekkor Les Charrieres egy közönséges tanya volt. Persze sokminden történt az elmúlt egészen pontosan 386 év alatt, de a hangok, pl., amiket hallunk, azok egyáltalán nem szokatlanok egy öreg, igencsak felújításra szoruló fa épülettől, ahol a falak is meglehetősen vékonyak.

Hogy kapcsolódik mindez Robhoz? Hogy feldobjam őt, írtam neki egy két versszakos blues-t, amit ígérete szerint a csütörtöki hotelbéli haknija alkalmával majd előad.

(Hullám pedig több, mint egy hete nincs)

3 komment

Címkék: szellemek rob lescharrieres

A bejegyzés trackback címe:

https://hungariansurfer.blog.hu/api/trackback/id/tr351312260

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Phil Co. 2009.08.17. 03:50:13

Na, és mi az a két versszak? Lássuk, halljuk!

Phil Co. 2009.08.20. 19:02:23

Naaaaaaaa, lássuk a szöveget! Énekeld föl!!!

bazsd · http://www.hungariansurfer.blog.hu 2009.08.22. 14:36:21

@Phil Co.: Hááááát, inkább mégsem :-)))) Talán, ha sokan kéritek...
süti beállítások módosítása