Eddig kegyes volt az időjárás, kimondottan klassz, napsütésben is tudtam szörfözni, meg amihez kedvem volt. Vagy két hete azért bekóstolt az ősz-tél, éjszaka esett némi eső, és a mi kis Waczak szállónk kis híján megadta magát. A víz szépen átitatta a tetőt, becsorgott ebbe, meg abba a nyílásba, repedésbe, és a víz végül beindította a tűzriadót. Mindezt olyan hat után nem sokkal. Mindenki ki az udvarra, az esőbe, és vártuk, h mi lesz. Sejthető volt, h csak vaklárma, de a szabály az, h ilyenkor nincs mese, kinn várakozunk. Persze tűz sehol, vissza a szállóba, ahol a belső udvar alatti helység plafonjáról szakadt a víz a padlóra, ahogy a személyzeti étkezőben is. Még el sem kezdődtek az igazi többnapos esőzések, és mi már majdnem elúsztunk, h is lesz ez? Plusz Rob elmesélte a tulaj, Sztív, üzleti tervét a szállóval kapcsolatban.
A szálló a ’60-as években épült, azóta zuttyan lefelé, lehet, h volt pár kisebb újítgatás, de ide már egy nagyon komoly generál kell, amit a Sztív nem fog finanszírozni. Kiszedi a lóvét belőle, amíg lehet, utána pedig eladja a romot, illetve a területet, amin áll. Így mindenki csak remél, hogy nem akkor omlik össze a cucc, amikor épp ott melózik.
Szóval ilyen körülmények között kell kihúzni a telet, így kulcsfontosságú, h milyen arcokkal vagyok összezárva, illetve mit fogok csinálni, amikor kinn zúg az 30-40 mérföld/órás szél, és vízszintesen vágja az arcomba az esőt, vagy vm folyékony halmazállapotú dolgot.
A körülményeket tovább nehezíti az, h a tűzriadó miatt a folyosó „tűzzáró” ajtajai csukva vannak, így megreked a fülledt meleg az egész épületben. Annyira besokalltam a 90%-os páratartalom miatt, h a szobámhoz legközelebbi ajtót kitámasztottam egy tűzoltópalackkal. Az apokaliptikus hangulatot pedig csak fokozta a most már lecsengő moszkítóinvázió.
A mostani arcok tehát. Egy hónapra érkezett két francia, egy szakács gyerek és egy pincér csajszi, aranyosak, de nem sok angolt beszélnek, így a kommunikáció meglehetősen korlátozott közöttünk. Amúgy egy hónap gyakorlatra jöttek, épp ma reggel dobtam fel őket a kompra.
Rob pár napja visszazúzott a Ménlendre, így kicsit színtelenebb a hotel. Karácsonyig biztosan, amikor is visszajön még egy rövid hónapos haknikörre, de lehet, már novemberben letudja a decembert, aztán legközelebb tavasszal látjuk, ha lesz még élő arc a hotelben (Ragyogás, ajánlott mozi).
Az arcok közül kedvencem Mari, Máriusz ex-csaja. Hát, vazze, már értem miért. Igazi kis csúnya dög. Nem túl vonzó fejszerkezettel, csálé fogakkal, és idegesítően erőszakos természettel, plusz néhány elképesztő sztereotip hülyeséggel. Pl. nemcsak a szörfőrületem nem képes elfogadni, hanem olyan baromságokkal is traktál, h azért kell buliba mennem, mert így van esélyem becsajozni. Aha, már értem! Szal basszak el egy valag lóvét, egy olyan szombat, vagy bármilyen estén, amelyiken azt akarom bemagyarázni magamnak, h úgy élek, mint az átlagos emberek. Hát nem élek úgy, mint mások! Heti hat napot melózok, szinte soha nem kapom meg a Day Off-om hétvégén – nem mintha hiányozna. A nyelvsuli miatt egyébként is szerdára kértem. Mégis, momentán elégedett vagyok, mint pl. a tegnapi, sötétedésig tartó hard core szörfözéskor.
Nem fogok minden héten taxira £ 20-ot költeni, majd fél tizenkettőre beérve a városba viharsebesen alkoholizálni, mert kettőkor a klubok is zárnak, és St Helier szépen lehúzza a rolót. És ez alatt a kb. két és fél óra alatt, alkoholos befolyásoltság alatt kéne, ne adj isten, az életemet komolyan meghatározó döntést hoznom, választva a nőstényfelhozatalból?! Még egy fuckbody-t csak-csak… Megvolt egy eccer itt a szombat esti kiruccanás, látom a perspektívát, több nem kell. Komolyan, egy olyan csajra hallgassak, aki azt hiszi, h attól lesz jó nő, ha minél több festéket húz az arcára? Szal miatta nem maradnék túl sokáig a hotelben.
Akiért maradnék, az pl. Rob. Segítőkész, türelmes fickó, de hazalépett már, Skócia déli részén van egy pecója, ott telel decemberig, oszt visszacsusszan még egy kis hacknira, lehet már novemberben lezavarja a decembert, mer’ elégg meg van most zuhanva (szerelmes az istenadta!). Ennek ellenére őt nem zavarja, h néha elvesztem a fonalat, jót röhög, és addig magyaráz, míg megértem.
Most vettem egy csúnya zöld Hyundai típusú szörf autót az itteni havi aukción, és hogy mindez simán és magabiztosan ment, az Robnak köszönhető. Mire tudatosult bennem, h autótulaj vagyok, addigra már a következő kocsi volt kalapács alatt. 300 itteni pénzembe került a sokkal magasabb szabadságfok megszerzése. Az a szuper benne, h ugyanezen a havi aukción bármikor eladhatom, ha meggondolnám magam. De átruccanhatok a komppal Francba és Júkéj is tartogat felfedezetlen örömöket.
(Ez a gyönyörű board megérdemel egy szebb fotót! Már szinte kész a következő poszt, majd azon keressétek.)
Rob szerint Cornwall némi kompozás után olyan 1-2 óra autóval. Fucking Hell, ez a brit surf központja!, Jersey a bölcsője, de úgy tűnik, egyre gyarapodó, de még sovánka olvasmányélményeim és a Magicseaweed adatai alapján, h a brit sziget délnyugati csücske a legjobb hely a közelben, ha nagyobb hullámokat szeretnék meglovagolni. (Eccer meg el kéne jutni Teahupoo-ra (Tahiti) is, ott vm elképesztő. Aki viszont szeretné, az még felülhet ennek a hullámnak a nyomdokvizére...
