Nem, nem szűnt meg a blog, csak kissé lelassult. Igaz, a legutóbbi poszt után három nappal majdnem kiraktam a Breaking News 2., mert Brunó elő alkalommal ittlétem során megdicsérte a munkámat, másrészt pedig a szörfsikerek nyomtak. Kezdtem 8’ (láb) hosszú soft borad-dal, ami olyan, mint egy kemény szivacs tábla, csak surf formája van, és eljutottam a 6’8”-as üvegszálasig, és már ezzel is minden hullámot meg tudtam fogni. Amúgy hullámügyileg nagyon gyenge ez az időszak, már 1-2 lábnyi, olyan 40-50 cm-eseknek is nekiestünk, mert hogy Florin is rákapott, és már ezeket a gyenge vackokat is sikerült meglovagolni. Úgyhogy várom a szombatot és vasárnapot, amikorra kétcsillagos faszaságokat ígér a Magicseaweed.
Még gyorsan a melóról annyit, hogy ellenkezőjébe csaptak át a viszonyok. Brunó elismerése nemcsak egyszeri, hanem immár lassan három hete teljesen normális a munkakapcsolatunk, sőt, időnként még ő védi az érdekeimet másokkal szemben (pincérek, másik kipi srác). Szal, a nyugodt viszonyoknak köszönhetően készülök egy olyan télre, amikor jól felszívom magam, megtolom az angolt ezerrel, és ötletelek mindenféle projekten.
Vissza a gyökerekhez
Az egyik téli szórakozásom, hogy elkezdtem olyan magyar történelmi figurákat keresni, akik itt éltek. Az első, akibe beleakadtam Teleki Sándor, az 1848-49-es szabadságharc majdnem elsővonalbeli tisztje volt - ezredességig vitte. Renegát attitűdje tíz évvel később is forradalomba vitte, akkor épp Garibaldi mellett szolgált, utána lenyugodott, és főleg saját birtokainak igazgatásával bíbelődött, meg időnként írogatott a fiatalkori forradalmi kalandjairól, végül 71 évesen szenderült örök nyugalomba.
Ja, és hogy mit csinált itt?! A szabadságharc leverése után ő is zúzott elfelé Hungaryból, és valszeg épp azért másodvonalbeli tiszt, mert ő lelépett az aradi börtönből, de jelképesen a császári haditörvényszék így is végrehajtotta rajta a halálos ítélete. Pár év bolyongás után Jersey kötött ki, méghozzá az ugyancsak emigrációban élő Victor Hugo körének volt állandó vendége 1852-től, egész addig, amíg Viktor be nem szólt a Királynőnek. Akkoriban az angolok a franciákkal és a törökökkel voltak szövetségben az oroszok ellen (Krími háború), így kicsit kínos lett a francia disszidens angol területen való vendégeskedése.
Na, ennyi a történelem óra épp elég. A másik nagy tervem, hogy nyár elejére össze akarok szedni pár embert egy klasszikus surf road movie-hoz. A mostani durva elképzelés, hogy Európa nyugati partját végigjárva szörfözünk, és mindezt fotókon és blogon örökítjük meg, vagy eladom az ötletet az itteni médiának és/vagy esetleg az otthoni kifáradt agyú kertévéseknek?! De ha nem is akarunk vele vagyont keresni, akkor is mekkora buli, bezsuppani egy nyitható tetejű klasszik VW-be, vagy egy rá hajazó mikrobuszba, és Newquay-től Liszabonig végigsiklani a hullámokon, és közben megtanulni a hullámlovaglást. Sió, remélem, Sárival együtt ki tudsz venni szabit, és megvan a tökéletes fotómunka. Hát nem király?!
Az utóbbi hetek óriási (újra) felfedezése számomra a Teancious D eddigi zenei munkássága, aki nézegeti a Facebookot, az esetleg sejti miért. Ha tehetitek, nézzétek meg újra a Rocksuliiit!
:-)))
Black Jack és Kyle Guss óriási meta-rock őrülete olyan a zenének, mint Tarantino a filmnek. Csupa közhelyből van összepakolva, mondhatni semmi eredeti nincs benne, de mégis úgy vannak összecsusszantva rocktörténet közhelyei, h azok minőségileg vm újat adnak. Plusz tömény (ön)irónia, mint a Tribute, ami vallásos áhitattal átitatott tisztelgés a világ legjobb dala előtt, ami sajnos örökre elveszett miután egyszer előadta a csapat (ez lenne a rocktörténet 42-je!). Ha létezik valamilyen formában túlvilág, akkor ott most Douglas Adams nagyon kedvesen mosolyog, és megigazítja a törölközőjét.
(... Megint gondolkodom a migrán, mert a blog.hu ígérte a nagy felújítással a mennyországot. Most épp nem tudok safari alól szerkeszteni és a file-töltés sem megy. Köszi. Ezt meg leveszem, ha működik megint, mint régen.)