Még egy hét, és otthon vagyok látogatóba. Reggel hétkor indulás, és délután egykor landolás Ferihegyen, gatwicki átszállással. Úgyhogy, aki ráér egy ebédre, az jelzőzzön, monnyuk a Pozsonyiba kéne falni vmt. Füles, az még mindig olyan jó hely, mint volt korábban? Na, szóval ott, aki ráér.
Itt minden halad a régi kerékvágásban, apró elmozdulások vannak. Lambert már szinte kezd minket megkedvelni, nem is ordított velünk ma, látta, hogy mindenki végzi a dolgát – mondjuk eddig is ezt tettük -, az új lengyeleket viszont keményen kezelésbe vette. Mondta is az egyik srác visszafelé a furgonban, hogy átsuhant az agyán a gondolat, hogy hazalép – és ők még nem nyomták a 12 órás kézi digit. Most délután csak egy átmozgató, háromórás edzést tartottunk, harvesterrel.
Általában két ember követi a gépet, és szedi az elpotyogó potátát (ja, másnéven spud, hogy okosítsak), és amikor egy láda megtelik (kb. egy tonna anyag fér bele), akkor csere van, ekkor a lentiek fel, és ketten a gépről le – 4-6 digger a mashinon. Lambi most viszont nem engedte a cserét, és a francia partokig elhallatszóan motiválta az új jövevényeket. Az öreg is szedte a cuccot a szalagról, és még hárman nyomtuk mellette a gépen, és már nem is volt bennünk az a gyomorforgató stressz, mint az első hetekben. Az idő tűrhetően elszállt, ma 6 és fél órát blokkolhattunk.
Holnap lazaság lesz megint, ha igaz, és ha végre kiszáll a permet a Földanya méhének gyümölcséből, akkor lesz megint 12-13 óra digi, vagy tán több is. A nap már negyed hat körül kel, és kilencig fenn van – akár 15 órán át is lehet krumplizni. Így ha neki lehet állni az összes földnek, akkor nagy hajtás lesz. Egyfelől jó, hogy ellépek, mert megúszom a hátszaggatást és/vagy a bezombulást, másfelől meg jól lehet keresni, ha heti 80-100 órát melózok, ha épp nincs más, amit csinálhatnék helyette. De van!
Terveim szerint jól visszajövök június elején, és a St. Ouen helyett St. Helier-ben keresek melót és szállást. Két helyre leadtam már jelentkezési lapot, az egyik a Cineworld, hogy a szakmában maradjak, mármint az előzőben, és van még számos opció. Mindenesetre így lesz időm, és remélem pénzem is, hogy csiszoljam a surftechnikám, mert deszkára állni egyelőre nagyobb biztonsággal tudok a szárazföldön, mint a vízen – és ez így nem maradhat!
Csabival van egy közös tervünk, de ez egyelőre titok, de majd aki személyesen megkérdezi, annak lehet, hogy elmondom/mondjuk.
Érdekes lesz Pesten ismét beszívni a szmogot, belekóstolni a szarlevesbe, monnyuk inkább csak az illatát fogom szagolgatni, de köszönöm, én többet nem kérek ebből a menüből. Úgyhogy kitartást a kalandvágyból otthon maradóknak.
Tegnap beszéltem a Jersey Farmer Szövetség titkárával, és a végén, gondolom, udvariasságból megjegyezte, hogy székeltfővárosunk milyen nájsz sziti. Erre elmondtam, hogy nem annyira vidám az élet, ha reggel a 7-es buszon csimpaszkodva kezded a napod a többi zombival, és ekkor ő is megosztotta velem azt az észrevételét, hogy rengeteg „nyomorúságos”-an festő arccal találkozott. Kell részleteznem?
Minden poszt végére szoktam írni valami csattanót, mer egyfelől dramaturgiailag ez jó, másfelől meg mindig történik vm, ami boldogítja az én kis szívemet is. Tegnap az utolsó percek után sikerült beküldenem az adóbevallásom (május 20.), és ma még át is utaltam a lóvét, úgyhogy ez rendben. De ha jobban meggondolom, akkor ez nem is vicces, inkább elszomorít, hogy egy offshore szigeten ilyesmivel is kell foglalkoznom!
