Nos, az első végigremegett napok és a betanulás után kezdek beleszokni az itteni életembe – de azért még figyelmeztetem magam, hogy nehogy jobban elterpeszkedjek, mint kéne. A meló még rengeteg és ki is vághatnak apróságokért, de úgy tűnik, sínen van a dolog. Amiért repülhetek, hogy pl. elfelejtek egy virágot meglocsolni és elszárad, a  főmenágernek ezek a virágok a szíve csücske – virágból pedig elképesztően sok van a hotel körül, nem számoltam még meg, de kb. 45 perc - egy óra végiglocsolni őket, közben pedig gyűlik a mosatlan a konyhában. Vagy telefont magamnál tartani a meló alatt!

Az első napokban csak a szabadidőmben is a feladataimmal voltam elfoglalva, nehogy vmt elrontsak, persze apróságok így is akadnak, de nem vészes. Azért nyomta kicsit a hangulatom, de nem baj, befektetésnek fogtam fel. Egyébként tegnap, a day off-omon csobbantam Florinnal, az egyik román sráccal a medencében, aztán átugrottunk a jakuzziba, szauna majd egy kis tenisz következett, aztán megint a medence.

A csapat elképesztően befogadó. Ez télleg már egy intenzív nyelvi kurzus, nem mint a potáta farm, itt szinte csak angolul megy a szövegelés, ritkán használja bárki is a saját anyanyelvét, de azért előfordul, h a két román srác románul, a lengyelek lengyelül beszélnek, de a dohányzóban, az emeleti teraszon csak angol van.

James, a yorkshire-i szakács srác is kemény akcentussal nyomja, Robert a 60-as gitáros, esténként penget a vendégeknek, az öreg „mecan” jó vastag skót akcentussal hadar, Allen, a mindenes időnként szinte érthetetlen. Bruno a francia szakács tipikus francia akcentussal beszél – képzelj hozzá kövérkés arcot, bajuszkát, és előtted áll. A rejtői figurákról később, most vissza a befogadó stílhez.

 (Ez a munkám, Kipi - Kitchen Porter, the best one!)

Szerdán lejött a konyhába Edita az egyik bolgár lány, és megkérdezte, h mikor végzek, mert este megyünk a városba, és hozzám igazítják a taxirendelést, mert én végzek utoljára. 23.05-kor meg is jelentem a színen, és jerünk St. Helier-be. Előtte a biztonság kedvéért Carinne közölte, h most munkán kívül vagyunk, és innentől haverság van, nem mintha előtte nem ez lett volna, mindig megkérdezték az első napokban, h minden kérdésemre választ kaptam-é, milyenek velem a többiek, hogy érzem magam – de nem csak a szokásos udvariassági szinten.

A buli úgy indult, h Carinne hozott egy korsó a bárból minden eshetőségre készen, akarom mondani egy pinte sört, de mivel nem itta meg a taxi érkezéséig, így az egész félteli poharat berakta retiküljébe, a pohár, ha jól hallottam, valahol el is gurult a kocsiban, de már üresen.

A taxi a La Cala klub előtt fékezett, mi be, ott Florin már felpörögve 24 évének minden energiájával nyomta a táncot, és pörgette a csapatot. Carinne nem különben, a pályát váltó egykori Moulin Rouge-táncos hölgy bemutatta miként is tudja mozgatni testének minden porcikáját. A közvetlenség nyakbaugrásokban és ölelgetésekben is is megvolt. Kissé furcsa, h a főnököm így láttam, és az egyik pincér srác, Florin elkapja, mintha csak egy egyetemi diszkóban lettünk volna. Befutott Tomasz, a lengyel house keeperünk is, nem volt előre egyeztetve, így megint nagy ölelkezés jött. Tomasz mondjuk annyira nyilvánvalóan meleg, mint ahogy pl. Schwarzenegger meg nem. Az első másodpercben látni, hogy milyen szexuális orientációjú, de nem ez a lényeg, hanem hogy nagyon jó arc, mindig segítőkész volt ő is, és ez itt a point.

Persze a bárban fogyott a pia is, vedeltünk rendesen, a sörök mellett egymás után tűntek el az édes koktélok, és én csak röhögtem magamban, h olyan arccal húzták a szirupos 4 centeseket, mintha legalábbis 60 fokos kisüstit vettek volna magukhoz. Az otthonról elszármazott pálinkámban csak kevesen mertek belekóstolni itt eddig, de Carinne-nek még tartogatok belőle.

Csak a tények kedvéért, én is gyorsan alkalmazkodtam a környezetemhez, nem kellett erőlködnöm persze, és hamar én is a táncparketten találtam magam, de távolságtartóan inkább Edita felé tekergettem a csípőm. Igazi szabad húspiac, mindent lekommunikált a test, ide nem már nem kellett nyelvtudás…

Kis akcident zárta végül az estét, nem sokkal a zárás előtt Edita annyira részeg volt, ami nem látszott rajta, mert összefüggően beszélt, h időnként úgy zuhant össze, mint egy rongybaba. Először bent a táncparketten mutatta be ezt a figurát, ahol Mariusszal kerítettük be, csak egyikünk sem vette észre, hogy M. időközben ellépet, és Edita egyszercsak hátrazuhant, a fejét meg iszonyú erővel beverte a bárpult melletti lépcső szélébe. Na, akkor lefagytunk egy kicsit, de mint kiderült vér nem folyt. De akkor is előttem a mozdulat, ahogy hanyattesik és hátra csapódik a feje egyenest szegélybe. Vm hasonlót sikerült előadni, amikor kinn dumáltunk és cigiztünk, visszafelé pedig a bouncer nem karta őt beengedni, ami egyrészt érthető volt, másfelől meg bent voltak a cuccaink, így be értük aztán taxival haza.

Tegnap átruccantam Lambi farmra, és meglátogattam honfivéreim és –nővérem. Day off volt, mondanom sem kell, hogy megint hanyatt homlok részeg volt a lengyel szekció, de a magyarok sem maradtak le, igaz lényegesen nyugodtabban képesek elfogyasztani a maguk mennyiségét. Balhé persze megint volt. Jayson, az egyetlen brit gyerek berágott Patásra, mert az összejött – ezt Patás állítja – egy helybéli nővel, aki nemcsak hogy jól néz ki (briteknél vagyunk, a bálnák hazájában!!!), de még pasija is van. Jayson persze a helyi erő mellé állt, de gondolom az ő cerkája is hegyeződik már egy ideje.

Mielőtt azt olvasod ki a sorokból, h minden a nők miatt van (persze ez fordítva is igaz :-)), hát nem sokat tévedsz, de ebben az esetben a kommunikáció problémáról is szó volt. Metakommunikatíve, szinte ösztönállat módjára működünk, így lehetséges, hogy Patás egyetlen szkander győzelemmel felhívta magára egy helyi csaj figyelmét, akivel még randizott is – fingom nincs miről beszélgethettek, főleg ha figyelembe vesszük, hogy Patás a maga 20-30 szavas angol nyelvtudásával abszolút beginnernek számít, bocs Patás :-). Hát itt jön be a test, a testbeszéd és vele a baszdüh (© Kresz L.)!

Vittem persze hazai páleszt a potáta kommandónak, jól fogyott, és közben Csabival megbeszéltük, hogy már a lengyelek sem a régiek. Eleinte jó befektetésnek találta, h iszik, és közben haverkodik velük, de ma már neki is elege van a folyamatos ivásból, és abból, h mindig van vm balhé. Felnőttünk Csabi, nem?!

(Képek lesznek, egy jakúzásra hegyezek)

(Alexfájv pedig valszeg a királynő alteregója)