Bobby tegnapi ihletésére összehoztam egy rövidet.

Tegnap lovaspálya ásással múlattuk a délelőttöt. Kedvenc bossunk kölcsönadott bennünket a pályát üzemeltető és/vagy tulajdonló úrnak - versenyek után a földbe mélyedő patanyomokat kell elegyengetni. A lengyel kollégák mindent megtettek bevételünk fokozása érdekében, így sikerült az alig háromórás melót négyórásra tornászni. A módszer a következő volt. Két csoportra oszlottunk, és a pálya felétől mindenki elindult a megfelelő irányba. Mikor mi végeztünk a saját etapunkkal (1,5-2 km), úgy gondoltuk, hogy besegítünk a polszkáknak - igaz nálunk is volt kettő -, mert a brit a lézengő arcokat bírja a legkevésbé. Egyszercsak arra lettünk figyelmesek, hogy tempós haladásunkat nem követi kollégáink hasonló mozgása, és fél óra után a kanyarból kiérő csapatuk alig 50 métert volt képes megtenni, míg mi letoltuk a kb. 300-500 méteres egyenes szakaszt. Anyagiak ide vagy oda, ezen már csak bosszankodtunk egy kicsit.

Kedvenc, feltehetőleg egykori légiós veteránunk pedig megfelelő elfoglaltságot biztosított számunkra a délután folyamán is. Laza, ötórás gépi digivel búcsúztattuk a napot, vagyis az én eddigi utolsó, Jersey töltött munkanapomat (Még egy kereszt, az enyém, a magyarok mellé). Azért a biztonság kedvéért rákérdezett, hogy kívánnék-é holnap is melózni – könnybe lábadt szemmel kellett erre nemet mondanom.

Most a jelekből ítélve kemény időszak jön megint. Reggel "kurt tu sziksz" az indulás, vagyis egy órával korábbi, mint eddig. (Egy kis modern helyi folklór: a kurt a quarterből jön, és lengyelektől vettük át, mert az eredeti, röviden ejtett angol negyed szócskát ők így használják) Könnyen lehet, hogy a többiekre 13-14 órás harvesteres digik várnak. Node, akik túlélték 11-12 órában a kézi szedést, azoknak ez már lazulás, viszi őket a robotpilóta, De biztos vagyok abban is, hogy a mi jó Lambertünk gondoskodik majd arról, hogy a nagyon magukba süppedők figyelme mihamarabb a tudatszint fölé emelkedjen.