Az elmúlt héten 77 és fél órát dolgoztunk, digiben. Csabiéknak a csomagolóban 83 óra körül jött össze. Az viszont kategóriákkal könnyebb meló, úgyhogy a szerencsén is sok múlik - mint mindig :-).
A múlt héten (szerdától szerdáig számolnak fizut – szabadnap akkor van, amikor adnak, és most két hete nyomjuk megállás nélkül!) átlagban naponta 11-12 órát görnyedtünk a krumplik felett, és rögtön kiderül, mire kell odafigyelnünk. A hátfájásról már volt szó, és azzal nem is lehet sokmindet csinálni, csak hozzászokni, elfogadni (ld. előző poszt).
A következő probléma, hogy mivel minden munkát a kezeddel végzel elementáris, hogy megfelelő kesztyűd legyen. Mi eleinte a lengyeleket koppintottuk, akik háztartási gumikesztyűben nyomják, és mivel az ujjaidra tapad, jobban érzed a krumplit a földben. Elsőre csak egy számmal nagyobbat sikerült vennem a boltban, így a Spár gazdaságos kesztyű hamarosan ment is a kukába, de a kétfontos minőségi is, mert ezek gyorsan szakadnak.
Ideális megoldás az a kesztyű volt, amit elhagytam, szellőző textil, vastag gumírozással a tenyerén és az ujjain - visszatért őseihez. Meg is sirattam kicsit, mert egy brit fickótól kaptam még hat éve egy üveggyapot falelemeket gyártó üzemben. A fickó tíz évet nyomott le Afrikában tanítóként, és az egyik legjobb brit arc volt, akivel találkoztam, türelmes, segítőkész, ami Lambert árnyékában óriási érték. Szal kesztyű gan, és a portugáloktól meg az itteni egyetlen brit melóstól, Jaytől sikerült megtudni, hogy a Garage-ban vehetünk fasza, gumírozott textil kesztyűt 1,65-ért!
Ha szar a kesztyűd az ujjaidnak annyi, és mint írtam kesztyűvesztés után 3 órát nyomtam pusztakézzel. A nagy veszteség után találtam egy párt a furgonunkban. Nem véletlenül hagyták ott, egy nap után eldobtam. Sima textil fos volt, és amikor egy körömággyulladás mellett – egyszerűen nem tudjuk rendesen kitisztítani a körmeinket, meg kell várni, míg elég hosszú lesz ahhoz, hogy a kosszal együtt levágjuk – a jobb mutatóujjam alá is beszaladt vm, amit nem tudtam kiszedni. Esélytelen volt a kísérlet, Lambert a közelben, és minden leállás megtorol, másrészt a maradék ujjaim is alkalmatlanok voltak a precíz műtétre.
Iszonyúan kell figyelni az időjárás-változásra is, kabát, széldzseki mindig kell legyen veled reggel, mert levenni le tudod, de ha 3 perc alatt változik az idő, nem gyalogolhatsz 50 métert sem a furgonhoz öltözködni. Egyébként sem látod az eget, mert lefelé nézel. Szünetben próbálod kitalálni, hogy miként folytasd. A levetett kabátokat pedig mindig összegyűjtik a traktorosok, ők is tudják milyen fontos, hogy mindenkinek meglegyen mindene.
Kalap, baseball sapka szintén kötelező kellék, de az sem tökéletes. A red neck, black nail workerek másik jellemzője a fülük. Azt szétégeti a nap, még a kalap sem védett meg, én használok egyedül ilyen szerkezetet, ami nap állástól függően hasznos, de ha lehajolok, és hátulról, oldalról süt a nap, akkor szinte mindegy van-e vagy nincs. Pár napja meggondolatlanul megvakartam fülem, és a kezemben maradt egy centis levedző darabka.
Túlélés mindenek felett a cél. Ehhez iszonyú pontos napirendet kell követni. Általában 5:45-kor kelek, hogy 6:45-re a furgonoknál legyek, de inkábba már előtte 5-10 perccel. Már előző este elkészítem a kis szenyákat, csoki, csokis keksz kerül még a másfél-két és fél liter szürcslé mellé. Felkelés után gyors reggeli, kávé-cigi, szarás – ez is időre megy, egyik kezemben az óra másikban a vécépapír. Hol vannak azok az idők, amikor 15-20 percet töltöttem fajansz pakolással, laptoppal vagy HVG-vel a kezemben, és már a combom is belezsibbadt az ülésbe – hüpp, hüpp . Gyors öltözködés, bepakolás a hátizsákban, Flat 7 elhagyása előtt gyors cseklista (kaja, pia, kabát, kalap, kulcs, cigi, KESZTYŰ!!!).
Hétkor már toljuk is a potátót kifelé a földből. Tíz felé érkezik az első 15 perces szünet gyors szenyázás, csokizás, ivás, és az előre megsodort cigi elszívása – a helyszínen sodrással értékes fél perc mehet el feleslegesen. Aztán rakenrolla fél egyig-egyig, akkor jön egy félóra kajaszünet, ekkor még néha marad 10 perc fekvésre, ekkor lehet sütkérezni a napon, és ha van erőd, felemelni a fejed és nézni ezt az elképesztően gyönyörű tájat, de néha ez sem. Pár napja Lambert 10 perccel!!! az ebédidő vége előtt lefújta a szünetet, akkor amikor másodpercek is számítanak – kőgeci volt az nap, főleg velem, és Patás is szopott miattam, mert párban melóztunk.
Ebéd után még egy nekiveselkedés négyig-ötig, akkor 15 perc újabb gyors pihi, kaja, pia, cigi, és hétig vagy nyolcig meló, de hallottam Lambert-t, ahogy kilenc órát is emlegetett, de akkor szerencsénkre gyorsan vastag köd ereszkedett ránk a dombokon túlról.
Meló után görbe háttal odavánszorogunk a nagy hangárhoz, felírjuk a melóóráinkat, utána fürdés jön, majd a készletek átvizsgálása, hogy mit kell pótolni, miből érdemes feltankolni. Két bolt van a közelben, imbolygó léptekkel vásárlás. Ilyenkor számít igazán az a kereskedelmi gyakorlat, hogy melyik árut teszik szemmagasságba. Szerencsére nincs is túl sok olcsó cucc az alsó polcokon, illetve már az első napokban kinéztük, merre vannak, így nem hajlongunk feleslegesen.
Gyorsan haza, kis főzőcske, kilencig kajabelapátolással, vizitelés Flat 1-ben a magyaroknál, összegezzük a tapasztalatainkat Csabival, és a kilátásokat. Bekukkantás a lengyelekhez, Andrejhez és Derekhez, illetve itt, a Falt 7-ben Brunó jobban ismeri a dörgést, csak ő mindig elhúz meló után. Ilyenkor infókat kapunk a következő napi indulásról, és egyéb informális dolgokról. Mekkora mezőre megyünk, milyen hosszú lesz a munkanap, mikor indul az aratógép, de minden MAYBE! Soha sincs biztos infó, csak sok-sok talán, ami másnap akár az ellenkezőjébe is fordulhat.
Mindezek után, 10-11 felé, ha van még erőm, akkor írok egy posztot.
