Vasárnap landoltam a szigeten, és azóta szinte folyamatos a csőlátásom, a dolgok jó és rossz oldalát tekintve, szinte csak az előzőt látom. Kicsit kopnak a korábbi élmények annyi új érkezik, így ez rövid lesz, csapongó, és egyben nagyon, nagyon tanulságos is.
Íme a sziget a repgépből nézve, leszálláskor…
A pecó mint egy felsőközépkategóriás menekültszálló. Na jó inkább csak mint egy átlagos kollégium. Csabi, aki felfedezte ezt a kis paradicsomot, az „elmegy” jelzővel illette a helyet, így nem ért váratlanul amibe csöppentem. Most öten vagyunk a szobában, de az alvással nem volt gond az első este, amikor a másik magyar szobából alig bírtam Csabival a hazavezető 15 métert megtenni. Az érkezés az ugye mindig nagy ünnep, és a maradék pálesz ekkor vérzett ki. Szal vissza már nem viszek belőle.
Első nap lementünk az óceánhoz, és szétfagyasztottuk a lábunk. Szörfösök voltak kinn a vízen nem is kevesen. Jó 3-4 méteres hullámokkal birkóztak. A néhány partra vetett brit bálna bikiniben közelítette meg a kb. 8-10 fokos vizet, egészségükre.
Az utak keskenyek, járda alig, és sokfelé falak emelkednek a padka mentén, úgyhogy mikor megyünk vhova, akkor autó lassít, ha szembe is jönnek. Azér szar érzés, hogy esélyed se lenne félreugrani, de a sofőrmentalitás ég és föld összehasonlítva Budapesttel.
(Fagyasztott lúdtalpak)
Amikor 2003-ban először voltam kinn, akkor felállítottuk a top legszarabb három dolog UK-ben listát és az ellenkezőjét is. (Topfos 3 - No.1.: osztott hideg-melegvizes csap, No. 2.: plató nélküli WC, amibe pottyantva a segged partjára fröccsen a víz, No. 3.: gyerekhám – ez mára eltűnt, de pár éve nagyon népszerű pedagógiai eszköz volt.)
Itt most nagyon kerek. Amivel nem tudok/tudtam betelni, az a buszmegállókban az útra festett négyjegyű szám. Ha azt elküldöd a 66556-os sms-számra, akkor megkapod a legközelebbi buszok érkezési idejét, és minden egyéb infót róluk! Vagyis ha kinn szopnál az úton az esőben, szélben, vagy csak egy fukin’ lazy torist vagy, aki még arra is képtelen, hogy eltegyen egy menetrendet a zsebébe, akkor sincs gond. Ja, a telefont azt viszont vinni kell!
(És ezért jöttem)
Az érkezéshez tartozik, hogy úgy érzem, minden klappol az úttal kapcsolatban, minden a helyére passzol, és ez olyan, mintha a nagy fehérszakállú személyesen protekciózna az ügyeimben. Érkezés után jelezte is, hogy ideje ezt észrevennem. Alig raktam le a csomagjaim, és a szobánk ajtaján már Jehova tanúi közül kettő személyesen kopogtatott, az egyik lengyel volt, aki megígérte, hogy az Big Boss következő, e hétvégi partijára szóló invitálást már magyar nyelvű meghívón kapjuk. Ámen!
