(*Kicsit átfésültem a zenéket)

(** Kicsit megint átfésültem, de csak embedre cseréltem a linkeket)

Az első jerseys két hónap kb. eddig tartott a fejemben, mert a cél az volt, hogy mindenképpen visszajöjjek erre a két napra, és ismét egy szigeten birkózzak a birkóznivalókkal, de azok már jó helyen. Lesz második felvonás is, kevésbé szentimentális hangon, és rengetek megoldandó, gyakorlati problémával.

Tehát pénteken, szombaton befejeztem a másfél éve elkezdett pszichodráma kurzust. Most már nem tudtam teljesen belemerülni, kicsit benn is voltam, de kinn is. Kinn, mert úgy tűnik, ez is egy állomás volt, és benn is, hiszen ez is egy olyan dolog, ami fontos emberekhez kötődik, akikkel így, mint legutóbb, már nem fogok találkozni. És nem baj, ha ezt fáj elengedni.

Tulajdonképpen nem vittem magammal problémákat, ezért is félig érzetem félig kívülállónak magam a foglalkozásokon. A játékokban vállalt megszemélyesítő szerepek az más kérdés, azokban szívesen tomboltam, mint 7 éves rakoncátlan kisgyerek, (… Huhhh, baszd meg, akarom mondani, Ahaaa!) és tényleg, egy másik szerepben, mint akaratos kistesó (kb. hat éves) lelegóztam a nővérem. Úgy tűnik, a szabályelutasítás olyan erős lehetett bennem, hogy most csak ilyen szerepekre kérhettetek.

Eddig is elég bennfenteskedő ez a poszt, úgyhogy ezért is, meg az egymással szembeni diszkréció okán nem részletezem mi történt (semmi olyan, amire most asszociáltatok! :-)), kivéve a szombat estét, amikor foglalkozás után megtudtuk, hogy a muzsikusnak nemcsak hogy dalból van a lelke és szmoking a kabátja, hanem ráadásul, nincs is olyan haverja, akinek a vállán úgy igazán kisírhatná magát, vagy egy lilafüstöset pöfékelhetne vele (Budapest Bár Vol. 1.) Úgyhogy valszeg jól seggrészegre issza magát, és belezokog a saját, cakkosra rojtozott szélű, csikkekkel megperzselt pici szívébe. Dávid, hajrá a zongorához!

(A letöltéshez még annyi praktikum, hogy a letöltéshez egy progit is installálni kell a gépre, pl.: Bit Torrent, a linkre kattintva pedig a Torrent Details alatt a Download via torrentre klikkeljetek) 

De a provokatőrködést sem felejtem! (ha szeretnétek, lehet, h írok egy szerelem-szex-posztot – ezen meg jól ott voltam, Pécsett kb másfél éve).

Huhhh, és még annyi mindent kellett (?) volna elmondanom a foglalkozásokon, és plusz külön, személyesen egyeként nektek, de ezek a hülye szavak vhogy ilyenkor soha nem állnak rendbe, ahogy az a rengeteg gondolat egymást sarkára taposva ömlik a fejembe, és tulajdonképpen, ha meg is találnám a megfelelő szavakat (szavak helyett ez!), akkor sem biztos, hogy bennetek ugyanazok az érzetek, gondolatok képződnének, mint bennem, így valszeg az egész teljesen hiábavaló, és mégis pont ez ad értelmet annak, hogy porba karistoljam/karistoljunk a nyomaimat/nyomokat.

A több mint két évtizede elterelt, elhallgatott, elnyomott (el-…) vágyaim, személyiségem (EGÓ-m) a legtöbbször iszonyú erővel akart szavakká formálódva kiugrani a számból, és örök bölcsességként belebújni mások fejébe – még egy nagy UHHH). Minek is?!

Ezért volt jó csendesen, körben ülve elköszönni tőletek.