A lengyelek mellé még további két keresztet lehet behúzni, és a magyarok mellé másik hármat. Végülis mindenki önszántából lépett le, alapvetően a 9 napos Day Off miatt.
Viszont jött még két portugál és négy újabb lengyel, közülük kettővel melózunk együtt az aratógépen. Az utóbbi öt napban nagyon keményen nyomtuk, napi 12-13 órát toltunk, mindenféle elképesztő természeti csapás közepette. Tegnap olyan körülmények közt melóztunk, amire itthon kiadták volna a piros riasztást. Kb. 70-80 km/h szél, zuhogó eső, geci hideg. Az ujjaimat alig éreztem két kesztyűben, de túlkéltem/-tük. Az időjárás pedig bebizonyította, hogy Jerseyn semmi sem lehetetlen. Egy nap alatt jóformán az összes évszak beköszön ide.
Reggel még két gatyában, egy normál, egy vízálló, vacogunk a furgonban, délelőtt, délután, pedig ha nem vesszük le, berohad a seggünk. A netes időjárás-előrejelzés is szinte teljesen megbízhatatlan. Tegnapelőtt kullogtam potátokollektelve az aratógép után, a sor elején levettem a vízállót – lévén, hogy a kezdeti ködös, párás, taknyos idő után perzselve sütött a nap -, és a végén, ahol a furgonok álltak, bedobtam az ablakon a cuccot.
HIBA volt, mert szükséges pár lépést a kocsi felé akkor tettem meg, amikor Lambert épp jött az öreg Roverével a hegy felől, én pedig nem vettem észre, és elkövettem a kapitális bűnt. Munkaidőben a saját komfortérzetem fokozásával törődtem, és nem a krumplimennyország tökéletesítésével voltam elfoglalva. Így az egész tengerpart, de lehet, hogy a francia vízirendészet is, értesülhetett arról, hogy az öreg farokhosszméregető ismét felhúzta magát valamin.
Egyébként mostanában jóval kevesebbet mutatkozik közöttünk atyapótlékunk – hiszen valójában a szülői szeretet motiválja, amikor erélyes szavakkal, és határozott iránymutatásokkal arra ösztökél, hogy munkánkat minél hatékonyabban végezzük -, és amikor ott van mögöttünk már érezhetően nem teljes meggyőződéből szid bennünket. Tudja, hogy akik eddig megmaradtak, azok valszeg kibírják a végéig.
Ha már gyűrődés, ma menetrendszerűen érkezett a reggeli dermesztő hideg, majd rövid napsütés után a délutáni monszun, de jóval kisebb intenzitással, mint tegnap, és le is tettük kis vödreinket fél kettőkor, hogy állítólag majd hétfőn ismét beléjük kapaszkodhassunk. Ma arra számítottam, hogy a két új lengyel nagyon szét lesz csúszva a tegnapiak után, mert az orkán nemcsak hogy majdnem minket szaggatott le a gépről, hanem jóformán a harvestert is belefújta az óceánba. Az egyik lengyel gyerek pedig vízálló göncöt nélkül vacogta végi a kritikus másfél, két órát, de ma mindketten ott voltak a gépen, csak az egyikük tűnt kicsit kókadtabbnak.
Néha én is beborulok, amikor órákon át csak rohanó krumplikat látok, és még este, egyhelyben állva vagy ülve is érzem a harvester mozgását, mintha egy imbolygó hajón állnék. Meló közben van időm gondolkodni, és terveket szövögetni – csak néha már erőm nincs hozzá. Mindenesetre a holnapi Day Offot az óceán hullámain szeretném kiélvezni. Egy kezdő szörfösnek négykor ideális a dagály.
